A máj és a bélben élő mikrobiális közösség, azaz a bélflóra, elsőre két egymástól távol álló területnek tűnhet, azonban a szervezetünk működésében valójában egymással kölcsönhatásban fejtik ki tevékenységüket.
A különböző májbetegségek, mint pl. az alkoholos-, a nem alkoholos zsírmáj, a steatohepatitis, a cirrhosis összefüggésbe hozható a bélflóra megváltozott összetételével, illetve aktivitásával, így feltételezhető, hogy befolyásolása a kórképek kezelésében szerephez juthat. Ez a terület fontos kutatási témává vált a hepatológia területén is.
A bélbaktériumok szerepet játszanak a gazdaszervezet sejtjeinek energiatermelésében. Az emészthetetlen növényi részeket rövid szénláncú zsírsavakra (SCFA) bontják. Ezek a zsírsavak, az SCFA-k – mint a butirát, a proprionát, az acetát – változatos szerepet töltenek be. Például energiaforrást jelentenek a bélnyálkahártya számára, szabályozzák a bélmotilitást, a glükóz- és az energia-háztartást. A bélből termelődő, majd a májba érkező butirát a megfelelő mennyiségben (elégséges, de nem túl sok) potencírozza (felerősíti) a hősokkfehérjéket, sejtvédő hatású, elősegíti a bélsejtek szaporodását, illetve biztosítja a bélnyálkahártya kellő integritását. A megfelelő bélnyálkahártya integritás pedig korlátozni tudja a kórokozók bejutását a szisztémás keringésbe.
A máj első szűrőként találkozik a bélből felszívódott anyagokkal.
A bélflóra fontos védőgátaként működik, így kihat arra, hogy mi kerül a máj felé irányuló keringésbe (portalis keringésbe), és a májba. Érkezhetnek a bél felől mikroorganizmusok különböző alkotóelemei, mint pl. a DNS vagy a mikroorganizmusok által előállított termékek pl. endotoxinok, lipopoliszacharidok – LPS, bakteriális anyagcsere termékek.
A bélflóra továbbá befolyásolni képes a kórokozók májból történő kiürítését, az ott lévő specifikus sejtek (Kupffer-sejtek) aktiválása és/vagy a portalis-vénás keringésben az immunreakciók befolyásolása révén. A bakteriális termékek kóros felszaporodása a portalis keringésben fokozza a gyulladásos reakciók lehetőségét, és ennek révén a májelzsírosodás kockázatát. Így egy felborult bélflóra, abban a kórokozók elszaporodása és egy hosszabban fennálló bélgyulladás kihathat a májban lévő gyulladásos folyamatokra.
A máj és a bél közvetlen kapcsolatban áll egymással az epetermelés útján keresztül is.
Az epesavaknak közvetlen hatásuk van a bélflórára.
Epeúti elzáródás esetén a bélflóra felborulását (dysbiosist) és a nyálkahártya védőgát funkciójának visszafordítható károsodását figyelték meg. Maguk az epesavak rendelkeznek kórokozó ellenes hatással. Szükségünk van az epesavakra a bélflóra karbaantartásához. Így egy elégtelen epetermelődés vagy epeúti elzáródás esetén eltolódhat a bélflóra egy a szervezet számára kevésbé kedvező irányba. Gyakori társuló kórkép a kontaminált vékonybél szindróma (SIBO) az epe kiválasztási problémák esetén. Az epehólyag eltávolítása után pedig egy kevésbé koncentrált epe kerül a bélrendszerbe, ami mutathat egy elégtelen epetermeléshez hasonló képet.
A bélben a kórokozók elszaporodásával pedig a máj irányába is megnőhet a terheltség a gyulladáskeltő anyagokat illetően. A keringésen keresztül a májba jutva gyulladásos reakciókat válthatnak ki, vagy akár kórokozók is átjuthatnak ide. A májban ez elzsírosodáshoz, hegszövetek kialakulásához is vezethet.
A mikrobiom továbbá az epesavak átalakításával befolyásolja az epesavak képződésének szabályozó körét. Amennyiben az epesavak átalakításában kevésbé tud részt venni a bakteriális közeg (egy felborult bélflóra esetén), az az epetermelés csökkentésének irányába hat, valamint kevesebb epe tud újrahasznosulni a szervezetben. Ez hosszú távon a rendelkezésre álló epe mennyiségének csökkenéséhez is vezethet, aminek következtében a fent említett folyamatok erősödhetnek.
Az eddigi kutatások szerint a bélflóra szerepet játszhat számos májbetegség kialakulásában (pl. zsírmáj, májgyulladás, fibrosis). A májbetegségben a dysbiosisnak és a kórokozó baktériumoknak, valamint a vékonybél-baktériumok túlnövekedésének kiemelt szerepe van. Tanulmányokban is megerősítést nyert, hogy egy „diszfunkcionális” bélflórának szerepe van a nem alkoholos zsírmáj betegség, az alkoholos májbetegség, valamint a primer szklerotizáló cholangitis (PSC: hegesedéssel járó epeúti gyulladás) kialakulásában. A megváltozott béláteresztő-képesség, a baktériumok keringésbe jutása az immunrendszer aktiválódásához, májkárosodáshoz és szisztémás gyulladáshoz vezethet. További vizsgálatok szükségesek még, amelyek meghatározzák, mely baktériumok befolyásolják az adott betegség megjelenését, súlyosságát, lefolyását.
Mi segíthet az egyensúly helyreállításában?
Az étkezés nagyban meghatározza a bélflóra összetételét. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy egy un. Nyugati típusú étrend esetén, amely az iparosodott országokban (elsősorban az USA-ban és Nyugat-Európában) elterjedt étrend, a bélflóra kevésbé „gazdag”. Kevesebb mikrobiális faj alkotja, így kevesebb funkciót is képes betölteni. Ezt az étrendet a magas szénhidrát- és zsírtartalom, a feldolgozott és előkészített ételek túlsúlya, illetve a vörös húsok gyakori fogyasztása jellemzi, ami alacsony étkezési rostbevitellel és mozgásszegény életmóddal társul.
Ezzel szemben a teljes értékű gabonafélék, magvak és gumós növények, valamint szezonális zöldségek és gyümölcsök fogyasztása esetén a magasabb rostbevitel, alacsonyabb zsírtartalom és alacsonyabb fehérjetartalom mellett „gazdagabb” bélflórát és jobb anyagcsere-egészséget találtak.
Vetom probiotikumok a bélflóra és a máj egészségéért
Az dysbiosis nemcsak az emésztést, hanem az egész szervezet működését – így a máj terhelését is – befolyásolja. Az eltolódott bélflóra és egy áteresztő bélfal regenerálása a májbetegségek megelőzésében is fontos szerepet kaphat.
A tudatosan összeállított étrend mellett a célzottan megválasztott Vetom probiotikumok támogathatják a bélrendszer regenerációját, hozzájárulva a máj védelméhez és a szervezet harmonikusabb működéséhez.
